- Hov� indultok ? - k�rdezte �ket.

- Megy�nk eloltani �h�nket �s szomjunkat - mondt�k azok - , emberh�ssal �s emberv�rrel !

- Hogy lehettek ilyen gonoszok ? - cs�v�lta a fej�t a f�lem�le.

- Ne gondold azt, hogy mindig ilyenek voltunk. - v�laszolta a k�gy� - Az emberek tettek minket gonossz�, azzal, hogy annak akartak l�tni. �n b�k�ben �ltem vel�k, de egy csapat embergyerek m�gis megfogott : k�vekkel dob�ltak, botokkal vertek, t�zzel �gett�k a testem. �s k�zben azt kiab�lt�k : �gy kell neked, gonosz f�reg !

- �n is b�k�ben �s nyugalomban �ltem sz�leimmel �s testv�reimmel az erd� m�ly�n. - mondta a farkas - Azt�n egy nap vad�szok j�ttek �s r�nk t�madtak. Egyed�l �n menek�ltem meg. A boz�t s�r�j�b�l n�ztem v�gig, ahogy lem�sz�rolj�k sebes�lt szeretteimet, �s l�tnom kellett, hogy folyik el az �let�k a v�r�kkel egy�tt. �s a vad�szok mik�zben megny�zt�k �ket, ezt mondogatt�k : �gy kell a gonosz f�rgeknek !

- �n m�g csak nem is l�teztem. - mondta a s�rk�ny - De nekik nem volt el�g a k�gy� �s a farkas, nekik valami m�g hatalmasabb �s gonoszabb kellett : �gy h�t megteremtettek engem a saj�t k�pzelg�seikb�l �s f�lelmeikb�l. �s amint megsz�lettem, vasba �lt�ztetett lovagjaikat k�ldt�k r�m, hogy elpuszt�tsanak.

- Nem, mi nem ilyennek sz�lett�nk. - sz�lalt meg �jra a k�gy� - Azz� lett�nk, amiv� akart�k hogy legy�nk, s most ez�rt gy�l�lnek benn�nket.

Csend t�madt. A f�lem�le nem k�rdezett t�bbet - csak �lt, �s b�mult maga el�. Azt�n egyszercsak megrebbentette sz�rnyait �s elr�ppent. �k is �tnak indultak h�t.

A k�gy� aznap hal�lra mart h�rom kisgyereket, a farkas sz�tt�pett egy eg�sz ny�jat a p�sztorokkal egy�tt, a s�rk�ny pedig hamuv� perzselt egy eg�sz falut, vele az ott �l�ket. Csak a dolgukat tett�k : azt, amit az Ember elv�rt t�l�k.