A farkasok

Egyik nap olyan jeges sz�l f�jt, hogy F�l�pke, akit s��rt k�ldtek a Futrinka utc�ba, hazafel� majd megfagyott �tk�zben, s bet�rt kicsit melegedni a t�kh�zba. Man�cska mindj�rt oda�ltette a t�zhely mell�, s forr� csipkebogy�te�val k�n�lta meg.

- H�t ez bizony j�lesik! - mondta F�l�pke h�l�san. - Csud�ra megg�mberedett a f�lem ebben a vad sz�lben.
- Jobb is az ilyen szelet bentr�l hallgatni! - b�logatott Man�cska. - �mb�r az igazat megvallva, nem szeretem, mikor �gy dud�l �s b�mb�l a k�m�nyben.
- �n szeretem! - ki�ltott Mazsola. - Olyan, mintha farkas szorult volna a k�m�nybe, s az von�tana.
A farkas eml�t�s�re F�l�pke megborzongott. H�t m�g mikor Mazsola unszolni kezdte Man�csk�t, hogy farkasokr�l mes�ljen!
Man�cska - nemhi�ba volt vil�g�let�ben a mad�rijeszt�k bar�tja - sok ilyen mes�t tudott. Mes�lt a sz�rke farkasr�l, amelyik mindig csattogtatja a fog�t, mes�lt a farkask�lyk�kr�l, amelyek �jszak�nk�nt k�rben �lve von�tanak a holdra, azut�n mes�lt a nagy, fekete farkasr�l, amelyiknek �gy vil�g�t a szeme, mint a z�ld f�ny� villanyl�mpa. Mazsola m�ly �rdekl�d�ssel hallgatta mindezt eg�szen s�t�ted�sig. F�l�pk�t szeg�nyt �gy elfogta k�zben a f�lsz, hogy mikor v�ge szakadt a mes�nek, r�stellkedve bevallotta: � bizony nem mer egyed�l hazaindulni.

- Gy�va ny�l! - r�f�g�tt Mazsola. - F�l a s�t�tben!
- Mi tagad�s, f�lek - ismerte be F�l�pke. - Eg�sz �ton azt k�pzeln�m, hogy nyomomban j�r a z�ld szem� farkas.
- No, majd �n hazak�s�rlek! - mondta Mazsola nagylelk�en. - Gyere, menj�nk!
El is mentek sz�pen, k�zen fogva. F�l �ra m�lva Mazsola j�kedv�en t�rt vissza.
- Versenyt futottunk F�l�pk�vel! - �js�golta. - Hazafel� is futottam, mert azt j�tszottam, hogy farkast kergetek.
- No, akkor most f�jd ki magadat! - mondta neki Man�cska. - Elf�radhatt�l ennyi futkos�st�l.
Nem, Mazsola nem �rzett f�radts�got, csak �hs�get. Megevett egy t�l lekv�ros gomb�cot, azut�n neki�llt j�tszani. El�kotorta a sutb�l Man�cska kimustr�lt eserny�j�t, azzal ugr�lt k�rbe-k�rbe a szob�ban, s f�jta a r�gi malacn�t�t:

Hogyha �n ezt tudtam volna,
K�p�nyeget hoztam volna,
Ui, ui, r�f-r�f-r�f!


A nagy j�t�kban v�letlen�l levert egy b�gr�t az eserny�vel. A b�gre elt�r�tt. Mazsola nagyon megijedt.
- Nem tehetek r�la, Man�cska! Nem akartam! Igaz�n nem akartam!
- Tudom - mondta Man�cska. - Az�rt nem is szidlak meg �rte, csak arra k�rlek, seperd �ssze a cserepeket.
M�g Mazsola ezzel foglalkozott, megbesz�lt�k, hogy a b�gre am�gy is m�r csorba �s repedt volt, nem nagy k�r �rte. Mazsola t�k�letesen megvigasztal�dott, fogta az �cska eserny�t, �s folytatta az ugrabugr�l�st.

- Tal�n j�tszhatn�l m�r valami cs�ndesebbet is, Mazsola! - sz�lt r� Man�cska. - Ami b�gr�nk maradt, az m�r se nem repedt, se nem csorba.
- De h�t Man�cska - v�dekezett Mazsola -, nem te mondogatod mindig, hogy a kismalacoknak sz�ks�g�k van a mozg�sra? Att�l n�nek, att�l izmosodnak.
- Nekem �gy r�mlik, hogy ma m�r �ppen eleget mozogt�l - mondta Man�cska. - Ha csak azt sz�m�tom, hogy elnyargalt�l F�l�pk��kig meg vissza...

Mazsola kijelentette, hogy az neki meg se kottyant, �s tov�bb mas�rozott parp�rcs�k�val a fej�n, h�nyta a bukfenceket f�radhatatlanul. Hanem mikor este a man� sz�lt neki, hogy burkol�zz�k be a nagykend�be, s hozzon egy nyal�b r�zs�t a h�z m�g�l, egyszerre roppant f�radtnak �rezte mag�t. Elny�lt a szalma�gyon, �s pihegett.
- Siess a r�zs�vel, Mazsola! - n�gatta a man�. - Mindj�rt kialszik a t�z!
Mazsola m�lyet s�hajtott:
- �gy elf�radtam! Mozdulni sem b�rok!
- Ez f�l�tt�bb �rdekes! - cs�v�lta Man�cska a fej�t. - Ha nem sz�ltam volna a r�zse v�gett, akkor m�g most is v�gan bukfencezn�l, meg t�t�gast �lln�l.
Mazsola bel�tta, hogy f�radts�gra aligha hivatkozhat. T�rte a fej�t, hogyan h�zhatn� ki mag�t a r�zsehord�s al�l. Egyszer csak kital�lt valami eg�szen nagyszer�t:
- Man�cska, f�lek kimenni a s�t�tbe! H�tha megesznek a farkasok!
Man�cska felkacagott:
- No, ez azt�n k�l�n�s! H�t az el�bb, mikor F�l�pk�t k�s�rted haza, nem f�lt�l?
- Akkor nem! - mondta Mazsola zavartan. - De most s�t�tebb van. �s most biztosan vannak m�r farkasok a h�z k�r�l. Te is tudod, Man�cska, hogy nagy hidegben ki szoktak j�nni az erd�b�l a s�ks�gra. �s most nagy hideg van. Az ablak is csupa j�gvir�g!
- Bizony, hideg van - b�lintott Man�cska. - �ppen az�rt volna j� a t�zre tenni. De h�t ha annyira f�lsz a farkasokt�l, ne menj r�zs��rt, legfeljebb ma m�r nem f� meg a c�kla.
A t�zhelyen ugyanis j�kora faz�kban ott p�rol�dott Mazsola kedvenc csemeg�je, a c�klar�pa. �s hogy az ma m�r nem f�ne meg? Oh�, erre a d�bbenetes gondolatra Mazsola majd kid�nt�tte az ajt�t, �gy szaladt r�zs��rt. Eg�sz kazalnyit hozott be, j�l megrakta a t�zet, s miut�n a c�kla puh�ra f�tt, neki�llt h�mozni. Man�csk�nak nem kellett abbahagynia a varrogat�st, mert Mazsola f�lszeletelte, megs�zta, megcukrozta a c�kl�t, m�g torm�t is vagdosott hozz�. Mert Mazsola olyan volt: ha egyszer m�r t�ltette mag�t a lustas�gon, sz�vesen seg�tett Man�csk�nak.