PIROSKA �S A FARKAS

Volt egyszer egy kedves, aranyos kisl�ny; aki csak ismerte, mindenki kedvelte, de legjobban m�gis a nagymam�ja szerette: a vil�g minden kincs�t neki adta volna. Egyszer vett neki egy piros b�rsonysapk�t. A kisl�nynak annyira tetszett a sapka, hogy mindig csak ezt hordta; el is nevezt�k r�la Pirosk�nak.

Pirosk��k bent laktak a faluban, nagymama pedig kint az erdõben, egy takaros kis h�zban.

Egy sz�p napon azt mondja Pirosk�nak az �desanyja:

- Gyere csak, kisl�nyom! Itt van egy kal�cs meg egy �veg bor, vidd el a nagymam�nak. Beteg is, gy�nge is szeg�nyke, j�l fog esni neki. Indulj szapor�n, mielõtt be�ll a hõs�g. Azt�n sz�pen, rendesen menj, ne szaladg�lj le az �tr�l, mert elesel, �s �sszet�rik az �veg, kifolyik a bor, �s akkor mit iszik a nagymama! Ha pedig oda�rsz, ne b�m�szkodj �sszevissza a szob�ban; az legyen az elsõ dolgod, hogy illedelmesen j� reggelt k�v�nj.

- B�zzad csak r�m, �desany�m, minden �gy lesz, ahogy mondod - felelte Piroska az intelemre, azzal karj�ra vette a kos�rk�t, �s �tnak indult. �tv�gott a mezõn, be�rt az erdõbe; h�t ki j�n szembe vele? Nem m�s, mint a farkas.

- J� napot, Piroska! - k�sz�nt r� a kisl�nyra.

Az meg mosolyogva, j� sz�vvel felelte:

- Neked is, kedves farkas! - Nem tudta m�g, milyen alattomos, gonosz �llattal van dolga.

- Hov� ilyen kor�n, lelkecsk�m? - sz�v�lyeskedett tov�bb a farkas.

- Nagymam�hoz.

- Azt�n mit viszel a kosaradban?

- Bort meg kal�csot. Tegnap s�t�tt�k; szeg�ny j� nagymama gy�nge is, beteg is, j�t fog tenni neki, legal�bb egy kicsit erõre kap tõle.

- �s hol lakik a nagymama, Piroska?

- Itt az erdõben, a h�rom t�lgyfa alatt. Biztosan ismered a h�z�t, mogyor�s�v�ny van k�r�l�tte.

- Persze, persze, most m�r eml�kszem r�; tal�n negyed�ra j�r�sra van inn�t.

"Ez a zsenge fiatalka jobb falat �m, mint az �reg! - gondolta mag�ban a farkas, �s a szeme sark�b�l v�gigmustr�lta a kisl�nyt. - De vigy�zat! L�ssunk furfangosan a dologhoz, hogy mind a kettõt megkaphassuk. Mert ak�rmilyen �reg csont, az�rt a nagymama is elkel a bendõmbe!"

Egy darabig egy�tt mentek, azt�n a farkas egyszerre csak felki�ltott:

- N�zd csak, Piroska, mennyi sz�p vir�g vir�t k�r�l�tt�nk! �n a helyedben bizony szedn�k egy sz�p csokrot a nagymam�mnak!

Piroska sz�tn�zett: val�ban, a f�k alja tele volt szebbn�l szebb erdei vir�ggal, a lombok k�zt meg �gy csicseregtek a madarak, hogy �r�m volt hallgatni.

"Igaza van ennek a farkasnak - gondolta a l�nyka -, nem is hittem volna r�la, hogy ilyen figyelmes j�sz�g! Kor�n van m�g, nem kell sietnem; nagymama biztosan �r�lni fog a vir�gnak."

Azzal let�rt az �tr�l, �s t�pegetni kezdte a sok tarka vir�got, egyik sz�lat a m�sik ut�n, elõbb csak az �t ment�n, azt�n egyre beljebb; mert valah�nyszor egyet leszak�tott, mindig �gy tal�lta, hogy od�bb az a m�sik m�g sokkal szebb. Odafutott, azt is leszedte, �s �gy mind m�lyebbre �s m�lyebbre ker�lt az erdõben.

A farkas megv�rta, m�g a l�nyka eltûnik a boz�tban, akkor azt�n szaladt egyenest a nagymama h�z�hoz, �s bekopogtatott.

- Ki az? - k�rdezte a nagymama az �gyb�l.

- �n vagyok, Piroska - felelte a farkas olyan v�kony hangon, amilyet csak ki tudott szor�tani mag�b�l. - Nyisd ki az ajt�t, hoztam neked friss kal�csot, finom bort!

- Nincs kulcsra z�rva - mondta az �regasszony -, csak a kilincset kell lenyomnod. Nagyon gy�nge vagyok, nem tudok f�lkelni.

A farkasnak se kellett k�tszer mondani: benyitott, odarohant az �gyhoz, �s se sz�, se besz�d, bekapta a nagymam�t.

- Ezzel h�t megvoln�nk - mondta el�gedetten -, l�ssuk a k�vetkezõ fog�st.

Ott volt a sz�ken a nagymama ruh�ja, fõk�tõje sz�p rendben ahogyan az este letette. A farkas mag�ra kapta a szokny�t, beleb�jt a r�klibe, f�ltette a fõk�tõt, befek�dt az �gyba, �s beh�zta az �gyf�gg�nyt. J�l mag�ra h�zta a paplant, eg�szen az orr�ig, hogy min�l kevesebb l�ss�k ki belõle, �s elkezdett halkan ny�gd�cselni, mint aki nagybeteg

Piroska meg azalatt csak szaladt vir�gt�l vir�gig, hallgatta a mad�rsz�t, figyelte a lepk�k t�nc�t, �s csak akkor jutott esz�be a nagymama, mikor m�r olyan nagy volt a bokr�t�ja, hogy alig f�rt a kez�be. Nosza, �tnak eredt, szapor�zta a l�p�st, m�g a h�rom t�lgyfa alatt f�l nem tûnt a mogyor�s�v�nyes kis h�z.

- Nagymama! - ki�ltotta m�r messzirõl. - Nagymama! �n vagyok itt, Piroska!

Egy kicsit furcs�llotta ugyan, hogy a h�z ajtaja t�rva-nyitva; de azt�n azt gondolta: "Szeg�ny nagyany� biztosan nagyon v�rt m�r; nyitva hagyta az ajt�t, hogy meghallja, ha j�v�k." Bel�pett a szob�ba, de valahogy odabent is olyan furcsa volt, hideg-e, meleg-e, maga s tudta, csak eg�szen beleborzongott. �s hogy a f�lelm�t elûzze, nagyot ki�ltott:

- J� reggelt k�v�nok, nagyany�k�m!

Nem felelt senki. Hanem az �gy felõl mintha elhal� ny�gd�csel�st halott volna.

- Nagymama, mi bajod? - ki�ltotta ijedten Piroska, �s elr�ntotta a f�gg�nyt.

Szeg�ny �reg nagyany� ott fek�dt az �gyban nyakig betakarva, �s olyan, de olyan furcsa volt!

- Ej, nagymama, de nagy a f�led! - csapta �ssze Piroska a kez�t.

- Hogy jobban halljalak! - hangzott a felelet, de az is olyan k�l�n�sen, olyan reszelõsen, hogy a kisl�ny r� sem ismert.

- Ej, nagymama, de nagy a szemed!

- Hogy jobban l�ssalak!

- Ej, nagymama, de nagy lett a kezed!

- Hogy jobban megfoghassalak!

- Ej, nagymama, de sz�rnyû nagy a sz�d!

- Hogy jobban bekaphassalak!

Alighogy kimondta, egy ugr�ssal kint termett a farkas az �gyb�l, �s bekapta szeg�ny kis Pirosk�t. Azt�n, mint aki dolg�t j�l v�gezte, visszafek�dt �s elaludt. �lm�ban olyan horkol�st csapott, hogy csak �gy rezegtek tõle a kis h�z ablakai.

A vad�sznak �ppen arra vitt az �tja. Ahogy meghallotta a nagy fûr�szel�st, csod�lkozva �llt meg. "Ejnye, hogy horkol ez az �regasszony - gondolta. - Csak nincs valami baja?"

Bement a szob�ba, odal�pett az �gyhoz; h�t l�tja, hogy a farkas fekszik benne!

- Megvagy, v�n gonosztevõ! - ki�ltotta. - Mennyit kerestelek!

Kapta a pusk�j�t, le akarta puffantani. M�r-m�r elh�zta a ravaszt, de akkor esz�be jutott: h�tha a farkas megette a nagymam�t! Nem lõtt r�, hanem elõkereste a fi�kb�l az oll�t, f�lv�gta a v�n ragadoz� has�t, �s kiszabad�totta Pirosk�t is meg a nagymam�t is. Szeg�ny �reg alig pihegett m�r; Piroska meg, ahogy kiker�lt a napvil�gra, fels�hajtott:

- Jaj, de f�ltem! Olyan s�t�t volt a farkas gyomr�ban!

K�veket hoztak, megt�mt�k vel�k a farkas has�t, azt�n a vad�sz �sszevarrta a bõr�t. Az ordas nemsok�ra f�l�bredt. Od�bb akart �llni, de ahogy kiugrott az �gyb�l, a neh�z k�vek leh�zt�k a f�ldre: lerogyott, elter�lt, �s kiadta a p�r�j�t.

Akkor az erd�sz megny�zta a vad�llatot, �s hazavitte a bund�j�t. Nagymama megette a kal�csot, megitta a bort, �s �j erõre kapott tõle. Piroska pedig megfogadta:

- Soha t�bb� nem t�rek le az �tr�l, �s nem szaladg�lok be az erdõbe, ha egyszer �desany�m megtiltotta.

�s ezzel v�ge is volna a mes�nek, ha folytat�sa nem volna. Mert - �gy besz�lik - Piroska egyszer, nem sokkal ezut�n, ism�t kal�csot vitt az erdõbe a nagymam�nak, �s �tk�zben tal�lkozott egy m�sik farkassal. Alattomos, komisz j�sz�g volt az is, szerette volna minden�ron let�r�teni a kisl�nyt az �tr�l. De besz�lhetett, amit akart! Ak�rmilyen m�zes-m�zosan sz�l�tgatta is, Piroska most m�r okosabb volt, �gyet sem vetett r�, sietett egyenesen a nagymam�hoz.

Letette a kos�rk�t az asztalra, azt�n nyomban mes�lni kezdte, mi t�rt�nt.

- K�pzeld, nagymama, megint tal�lkoztam egy farkassal! Tisztess�ggel k�sz�nt, ny�jasan sz�lt hozz�m, de a szeme semmi j�t nem �g�rt. Ha nem ny�lt �ton t�rt�nik a dolog, biztosan bekapott volna!

- Akkor j� lesz bereteszelni az ajt�t, nehogy r�nk t�rj�n! - mondta a nagymama.

Csakhamar kopogtatott is a farkas.

- Nyiss ajt�t, nagyany�, �n vagyok itt, a kis unok�d, friss kal�csot, finom bort hoztam!

Hanem azok odabent egy mukkot sem sz�ltak. A farkas egy ideig kapargatta, feszegette az ajt�t, de hi�ba: a retesz j�l tartott. Bossz�san od�bb ment h�t, azt�n megint visszaj�tt, bek�mlelt az ablakon, k�dorgott a h�z k�r�l, v�g�l pedig f�lkapaszkodott a h�ztetõre, hogy majd ott kiv�rja, m�g Piroska este hazaindul; akkor - gondolta - majd ut�na lopakodik a s�t�t erdõben, �s f�lfalja.

De a nagymama kital�lta a sz�nd�k�t, �s t�lj�rt az esz�n. Azt mondta Pirosk�nak:

- Fogd a v�dr�t, kisl�nyom, hurk�t fõztem tegnap, mit �lljon itt a leve, hordd ki a h�zb�l, �ntsd oda az eresz al�, abba a nagy kõteknõbe!

Piroska neki�llt, hordta a hurkalevet, egyik v�d�rrel a m�sik ut�n, m�g tele nem lett vele az �bl�s kõteknõ.

Odafent a h�ztetõn a farkas orr�t csakhamar megcsapta a hurkaszag. Ettõl egyszerre nagyon nyugtalan lett, ny�jtogatta a nyak�t, szimatolt, topogott, csiklandozta az �ny�t a finom illat. Addig izgett-mozgott, m�g egyszer csak megcs�szott; elvesztette az egyens�ly�t, legurult a tetõrõl, belepottyant a teknõbe, �s megfulladt a hurkal�ben.

Meg is �rdemelte!