Man�cska sz�rnya

Hideg napokon Mazsola el�szeretettel �ld�g�lt a k�lyhalyukban. Itt j� meleg volt, hatalmas nagyokat lehetett szundik�lni. �s lust�lkodni. El is lustult Mazsola olyannyira, hogy m�g enni sem akart el�j�nni.

- Ide k�rem az eb�det, Man�cska! - r�f�g�tt, mikor meg�rezte a gomb�cos k�poszta finom illat�t.
- M�g mit nem! - m�ltatlankodott Man�cska. - Nem t�lalok neked a k�lyhalyukban!
- Att�l f�lsz, hogy ha telieszem magamat, nem b�rok inn�t kib�jni? - k�rdezte Mazsola.
- Ez is el�fordulhat - felelt a man� -, de nemcsak err�l van sz�. Att�l f�lek, hogy teljesen elszoksz a mozg�st�l. A v�g�n majd �lben hurcolhatlak ide-oda, mert el fogod felejteni, mire val� a l�bad.
Mazsola j�t mulatott ezen. Akkor kedvetlenedett csak el, mikor eb�d ut�n Man�cska sz�lesre t�rta a t�kh�z ajtaj�t, �s �gy sz�lt:
- H�ccs ki, Mazsola, h�ccs ki! J�rk�lj egy kicsit, r�d f�r a mozg�s.
- De hiszen hideg van! - ny�sz�rg�tt Mazsola, aki az ut�bbi id�ben nagyon hozz�szokott a t�zhely meleg�hez.
- Szaladg�lj, futk�rozz, att�l kimelegszel! - mondta Man�cska, �s nyekk, m�r be is csap�dott az ajt�. Mazsola k�v�l rekedt a t�li hidegben. Tipegett-topogott, azut�n k�nytelen-kelletlen szaladg�lni kezdett. K�r�lszaladg�lta a vakondt�r�sokat, �s mire a d�l��thoz �rt, m�r nem is f�zott.
Az �tel�gaz�sn�l Eg�rk�vel tal�lkozott. Egy�tt mentek h�t tov�bb, t�rsalogva.

- �n a hidegben mindig �gy meg�hezem! - k�z�lte Mazosla. - Te nem?
- �n is - v�laszolta Eg�rke -, de eml�kszem, hogy te a melegben is mindig j�val t�bbet ett�l, mint �n.
Besz�lget�s k�zben a t�cs�hoz �rtek. A t�cs�n friss j�g volt, mert a vastag jeget a cick�nyok kiv�gt�k, �s elhordt�k a j�gverm�kbe, hogy majd ny�ron is frissen tudj�k tartani a halat. A friss j�g t�k�rsima volt, �s csillogott, mint az �veg.
- �n cs�szk�lok egy kicsit - jelentette ki Eg�rke -, de te ne gyere r� a j�gre, mert m�g v�kony. Az ilyen k�v�r malacot nem b�rja el.
- Ki a k�v�r malac? - k�rdezte Mazsola t�tov�n.
- H�t te! - mondta Eg�rke, �s v�gigcs�szott a friss j�gen. Elsiklott eg�szen a t�csa t�ls� partj�ig. K�zben vid�man cincogott.

Mikor visszafordult, Mazsola megk�rdezte t�le:
- Azt hiszed, nem merek r�menni a j�gre?
- Nem h�t! - cincogta Eg�rke. - Az ilyen k�v�r malacok alatt beszakad.
- Az�rt is r�megyek! - mondta Mazsola durc�san, �s m�r indult is. Eg�rke csod�lattal n�zte.
- Ilyen b�tor vagy? - k�rdezte kerekre ny�lt szemmel.
- Ilyen! - mondta Mazsola, �s v�gigcs�szott a friss j�gen. El�sz�r csak reccsen�seket lehetett hallani, azut�n m�r roppan�sokat is. A t�csa k�zepe t�j�n beszakadt a j�g, �s Mazsola der�kig pottyant a v�zbe. Eg�rke ijedt�ben sikoltozni kezdett:
- Jaj, jaj, seg�ts�g!

Mazsola r�f�gve csapdosta maga k�r�l a jeget, hogy partra l�bolhasson. Akkor m�r szaladt l�lekszakadva Man�cska is, nem tudv�n mire v�lni a nagy sikongat�st.
- Mazsola beszakadt, Mazsola beszakadt! - cincogta Eg�rke torkaszakadt�b�l. Persze Man�cska is l�tta, mi t�rt�nt. �lbe kapta a csuromvizes malacot, �s szapor�n igyekezett vele haza. Eg�rke lihegve futott ut�nuk.
- Igaz�n, Man�cska, hogy ez a Mazsola milyen b�tor egy malac! Sose hittem volna, hogy r� mer menni arra a v�kony j�gre!
Otthon Man�cska azonnal �gyba dugta Mazsol�t, �s te�t f�z�tt neki. Eg�rke m�g egy darabig ott sop�nkodott, azut�n hazament, hogy az eg�sz eg�rlyukat telecincogja Mazsola b�tors�g�val.
Mazsola el�gedetten tr�nolt az �gyban, �s itta a j� m�zes te�t. Man�cska alaposan megrakta a t�zet, azut�n od�lt az �gy sz�l�re, �s megk�rdezte:

- H�t hogyan is t�rt�nt ez a baleset?
- Eg�rke azt hitte, hogy nem merek r�menni a friss j�gre! - mondta Mazsola, k�nyelmesen h�trad�lve a p�rn�n. - Meg azt is mondta, hogy az ilyen... az ilyen er�s malac alatt beszakad a j�g.
- �gy mondta? - figyelt fel Man�cska. - �gy mondta, hogy er�s malac?
Mazsola szer�nyen r�zta a fej�t.
- Nem. � �gy mondta, hogy k�v�r malac.
- Ah�, �rtem! - b�logatott Man�cska. - De mes�ld csak tov�bb!
- �n azt�n megmutattam neki, hogy igenis r� merek menni a j�gre - folytatta Mazsola, �nk�ntelen�l kid�llesztve a mell�t.
Man�cska elnevette mag�t:
- Most m�r �rtem, mi�rt besz�lt r�lad Eg�rke olyan elragadtat�ssal. De l�tom, te is meg vagy el�gedve magaddal!
- Szeretem, mikor b�tor vagyok - mondta Mazsola szem�rmes mosolyg�ssal.
Man�cska r�n�zett, �s egy pillanatnyi hallgat�s ut�n megsz�lalalt:
- Azt �n is szeretem, ha b�tor vagy. Csak azt nem �llhatom, mikor hi� vagy.
- �n? - n�zett r� Mazsola �rtetlen�l.
- Te bizony! Mert nem a b�tors�g vitt r� t�ged a v�kony j�gre, hanem a hi�s�g. B�ntotta a hi�s�godat, hogy Eg�rke k�v�r malacnak nevezett.
Mazsola nagy-nagy el�gedetts�ge elsz�llt, mint a f�st. B�natosan �lt a p�rn�k �s nagykend�k k�z�tt, olyan b�natosan, hogy Man�cska megsajn�lta.

- No, az�rt ne l�gasd az orrodat! Ilyesmi gyakran megesik m�ssal is. Apr� man� koromban p�ld�ul...
Mazsola szeme ism�t felcsillant.
- Mes�lj, Man�cska, mes�lj! Arr�l, mikor m�g kicsi volt�l!
- Hiszen arr�l akarok mes�lni, Mazsola! Hogy apr� man� koromban m�g volt sz�rnyam.
Ez nagyon meglepte Mazsol�t. Man�csk�nak sz�rnya volt? Mint egy l�gynek?
- Kis, kurta sz�rnyacsk�m volt - mes�lte a man� -, �ppen csak arra val�, hogy egyik vir�gr�l a m�sikra r�ppenjek vele.
- �s te r�ppent�l? - �lm�lkodott Mazsola.
- R�ppentem bizony. Tudniillik ott laktam a r�ten, a vir�gok k�z�tt. Sok bar�tom volt, ismertem minden t�csk�t, sz�csk�t, darazsat. Legsz�vesebben egy k�k pillang�val r�pk�dtem egy�tt. Ez a pillang� sz�lt nekem egyszer, hogy rep�lj�nk �t a patak t�ls� partj�ra, mert ott sokkal t�bb m�z van a vir�gokban. �s �n sz�gyelltem megvallani, hogy ilyen hossz� rep�l�sre az �n sz�rnyacsk�m gyenge.

- Jaj, Man�cska! - borzadozott Mazsola. - Ne is mes�ld tov�bb, �gy f�lek... Azt�n? Mi lett azt�n? Mes�ld m�r!
- Azt�n az lett, hogy nekiv�gtam a nagy �tnak. Nem akartam, hogy a pillang� azt higgye, hogy nem merek nekiv�gni.
Mazsola les�t�tte a szem�t, de az�rt megk�rdezte:
- Azt�n? Mi lett azt�n?
- Azt�n a v�zbe pottyantam.
Mazsola rettenetesen megr�m�lt:
- Juj, Man�cska! �s nem fulladt�l bele?
- Amint l�tod, nem! - nevetett a man�. - Szerencs�sen partra evick�ltem.
- �gy, mint... mint �n?
- �gy, mint te. Persze, engem kellett �gyba dugni, te�val itatni, mert akkor m�r nem t�l volt, hanem meleg ny�r, naps�t�s, egykett�re megsz�radtam. Csak rep�lni nem tudtam ut�na m�g j� ideig. Eml�kszem, m�snap volt egy t�voli r�ten a sz�cskev�s�r, de mire �n gyalog oda�rtem, a j� sz�csk�k mind elkeltek, nekem csak egy biceg�s jutott.
- �! -rebegte Mazsola megillet�d�tten. - Milyen k�r!
- Bizony, k�r! - b�lintott Man�cska. - De h�t a hi�s�g sokmindenre r�viszi az apr� man�kat.
"Meg a malacokat..." - gondolta Mazsola, de hangosan nem sz�lt semmit. Nemsok�ra el is aludt a j� melegben.
M�snap reggel Man�csk�nak felt�nt, hogy Mazsola hosszasan �ll a t�k�r el�tt, forgol�dik, n�zegeti mag�t.

- Mi az, Mazsola? - k�rdezte k�v�ncsian. - Gy�ny�rk�dsz magadban?
- Csak azt n�zem, hogy... - motyogta Mazsola zavartan - csak azt n�zem, hogy... hogy... Milyen szerencse, hogy nekem nincs sz�rnyam!